Nem érzem magam valami fényesen. Sőt-egyáltalán sehogy. Úgy érzem a környezetemben nem vagyok jelenleg túl fontos, mindenki mindent előrébb vesz mint engem. Ez normális? Kezdem megérteni miért jár annyi ember pszichológushoz. Nincs kivel megosztaniuk a problémáikat. Nekem lenne, de úgy érzem hiába mondom el, a másik félt nem érdekli, vagy legalábbis csak annyira, hogy némi válaszra méltasson.
Ostobának érzem magam, és csúnyának ráadásul még fáradtnak is. Holnap talán jobb lesz? Igen biztosan, de most pocsékul vagyok. Hajat kéne mosnom, de ahhoz sincs semmi kedvem, ahogy jelenleg semmi máshoz sem. A barátaimnak ezt elmondhatnám,de valószínűleg azt mondanák rá, hogy ugyan már ez butaság, vagy hogy idegesek mert ezt gondolom magamról, és inkább nem mondanak semmit sem. Nem túl fényes ez a bejegyzés így visszaolvasva, de muszáj kiírnom magamból a dolgokat, és elég szánalmas, hogy ezt egy blogban kell megtennem. Olvastam egyszer valami idézetet, amiben arról volt szó, hogy a blogolás tulajdonképpen a magány kinyilatkoztatása. Milyen ciki...
Most érzem, hogy tényleg igaz...