HTML

Hétköznapi csodák

Rólam, napjaimról, érzéseimről, és világnézetemről. Néha komolyan, néha viccesen, bolondosan, vagy bárhogyan máshogy- a lényeg, hogy ÉN vagyok.

Friss topikok

Linkblog

Closer, to the edge...

2011.02.15. 19:28 Lenus

Nem érzem magam valami fényesen. Sőt-egyáltalán sehogy. Úgy érzem a környezetemben nem vagyok jelenleg túl fontos, mindenki mindent előrébb vesz mint engem. Ez normális? Kezdem megérteni miért jár annyi ember pszichológushoz. Nincs kivel megosztaniuk a problémáikat. Nekem lenne, de úgy érzem hiába mondom el, a másik félt nem érdekli, vagy legalábbis csak annyira, hogy némi válaszra méltasson.

Ostobának érzem magam, és csúnyának ráadásul még fáradtnak is. Holnap talán jobb lesz? Igen biztosan, de most pocsékul vagyok. Hajat kéne mosnom, de ahhoz sincs semmi kedvem, ahogy jelenleg semmi máshoz sem. A barátaimnak ezt elmondhatnám,de valószínűleg azt mondanák rá, hogy ugyan már ez butaság, vagy hogy idegesek mert ezt gondolom magamról, és inkább nem mondanak semmit sem. Nem túl fényes ez a bejegyzés így visszaolvasva, de muszáj kiírnom magamból a dolgokat, és elég szánalmas, hogy ezt egy blogban kell megtennem. Olvastam egyszer valami idézetet, amiben arról volt szó, hogy a blogolás tulajdonképpen a magány kinyilatkoztatása. Milyen ciki...

Most érzem, hogy tényleg igaz...

Szólj hozzá!

Alone, alone...

2010.02.26. 16:50 Lenus

Az ember azt hinné, 18-éveseknek áll a világ. Mehetsz külföldre, tanulhatsz ahol akarsz, fiatal vagy, előtted az élet meg stb,stb (végtelen hosszú felsorolás). Hát én totál nem így érzem...

Most vagy a világ hülye, vagy ahogy sokan mondják "én nem tudok élni". Mostanában különben is, extrán rossz... annyi mindenre kell figyelnem, annyi dolgom, annyi kérdésem lenne, amire senki sem válaszol. Mert nincs idelye teszem azt, vagy mert ő nem túl beszédes. De akkor, mégis kivel beszélgessek?... Néha, sőt mostanában gyakran- nagyon egyedül érzem magam. A napjaim is... anynira semmilyenek. Suli, aztán haza...aztán ágy. Nem ezt akartam, és mégis ez van. Soha nem tudok sehová sem elmenni, mert anyuék nem igazán engednek vagy húzzák a szájukat. Hiába minden lázadás, minden visszabeszélés. Most nem állunk túl jól anyagilag sem... vagyis komoly baj nincs, de annyi pénzünk van amennyi kell. Nincs több, és nincs kevsebb. Plusz kiadásokra nem futja.

Pedig ha tudnák, hogy szeretnék én is utazni, meg vásárolgatni! Koncertekre menni, sok könyvet venni... de mindek mondanám? Csak fájna a szívük... jó ez valamire? Nem egyáltalán nem.

Annyi minden lóg még a jövőben... és jelenleg nincs kiút. Csak a négy fal, bezártság és semmi újdonság. Nagy a csend...

De meddig...? És a fő kérdésem az, meddig lehet még elfolytani bennem a vágyaim? Az akaratom? Önmagam...

Mindig csak tesóim. Vigyázni kell rájuk. Figyelni kell mindenre. És ha valamit nem teszek meg időben, anyuék jönnek és már oltanak is a sárga földig.

Nesze neked...+18 év...

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása